Miért nem minden nőnek erősítésre van szüksége?

A női testtel kapcsolatban még mindig rengeteg leegyszerűsítő mondat kering. Ha valami nem működik jól, akkor erősíteni kell. Ha valahol gyengeség van, akkor több gyakorlat kell. Ha a medence területén probléma jelentkezik, akkor több kontroll, több izommunka, több „tudatosság” a megoldás.

Csakhogy a női test nem gép.
És a női központ sem egyetlen logika mentén működik.

Ezért van az, hogy sok nő évek óta próbálkozik különböző módszerekkel, mégsem érzi azt, hogy valódi változás történne. Nem azért, mert nem akar eléggé gyógyulni. Nem azért, mert ne lenne nyitott. És nem is azért, mert valamit rosszul csinál. Hanem mert lehet, hogy nem arra van szüksége, amit újra és újra kap.

Mert van, amikor nem erősítés kell.
Hanem biztonság.
Kapcsolódás.
Lassulás.
És annak megértése, hogy a test néha nem gyenge, hanem véd.

A medence nem csak izom

A női test központi területe, a medence és az alhas, sokkal több annál, mint amit anatómiai vagy fitneszszemléletből látni szoktunk. Persze, fizikailag is fontos terület. De ennél jóval összetettebb.

A medence sok nőnél emlékező tér.
Őrizhet feszültséget.
Őrizhet visszatartott érzéseket.
Őrizhet szégyent, fájdalmat, veszteséget, alkalmazkodást, elutasítást, ki nem mondott nemet.
Őrizhet generációs mintákat is, amelyeket nem fejben tanultunk meg, hanem testből.

Ezért van az, hogy egy nő fejben már sok mindent ért. Érti a múltját, a mintáit. Tudja, min dolgozott évekig. És mégis azt tapasztalja, hogy a teste bizonyos helyzetekben bezár, megfeszül, eltávolodik vagy egyszerűen nem követi azt, amit ő tudatosan már szeretne.

Ilyenkor sokan még több technikát keresnek. Pedig lehet, hogy nem ez hiányzik.

Nem minden feszültség gyengeség

A mai női kommunikáció egyik nagy félreértése az, hogy minden problémára ugyanazt a választ keressük. Ha valami nem működik jól a medence területén, akkor biztos gyenge, és biztos erősíteni kell.

Pedig van, amikor egy terület nem gyenge, hanem túlterhelt.
Van, amikor nem gyenge, hanem túlfeszített.
Van, amikor nem gyenge, hanem hosszú ideje védekezik.

A test sokszor nem azért zár, mert „rosszul működik”, hanem mert egykor megtanulta, hogy ez a legbiztonságosabb reakció. Ez lehet nagyon finom is. Nem mindig látványos trauma vagy drámai élmény áll mögötte. Néha évek óta fennálló stressz, állandó készenlét, érzelmi túlterhelés, női szerepek nyomása, kapcsolati feszültségek vagy régi, feldolgozatlan veszteségek.

És ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor könnyen még több nyomást teszünk arra a területre, amely valójában nem több kontrollt, hanem nagyobb biztonságot kérne.

A női test nem lineáris

A női test ritmusa más. Hullámzó. Ciklikus. Változó. Nem ugyanaz minden nap. Nem ugyanaz minden élethelyzetben. Nem ugyanaz a szülés előtt és után, nem ugyanaz veszteségek után, nem ugyanaz perimenopauzában vagy menopauzában, és nem ugyanaz akkor sem, ha valaki kívülről erősnek és összeszedettnek tűnik, miközben belül régóta túl sokat hordoz.

Amikor ezt a ciklikusságot figyelmen kívül hagyjuk, és ugyanazt várjuk el magunktól minden nap, akkor könnyen elveszítjük a kapcsolatot a test valódi szükségleteivel.

Sok nő nem azért merül ki, mert gyenge.
Hanem mert túl régóta működik önmaga ellen.
Túl régóta nyomja félre, amit a teste jelez.
Túl régóta próbál megfelelni egy olyan ritmusnak, ami nem az övé.

Mi hiányzik valójában sok nőnél?

Tapasztalatom szerint sokszor nem még több információ hiányzik. Nem újabb módszer. Nem még egy lista arról, mit kellene csinálni.

Hanem ez:

– nagyobb biztonságérzet a testben
– lassabb, gyengédebb közeledés a női központhoz
– annak felismerése, hogy a test nem ellenség
– annak megértése, hogy a medence nem csak anatómiai tér, hanem érző és emlékező tér is
– olyan kapcsolódás, ahol a nő nem teljesíteni akar, hanem figyelni kezd

Ez óriási különbség.

Mert amikor egy nő nem úgy közelít a testéhez, mint amit meg kell javítani, hanem mint ami próbál megszólalni, akkor egy egészen más minőség nyílik meg.

Nem gyorsabb.
Nem hangosabb.
Nem látványosabb.
De igazabb, valódibb, önazonosabb.

Hol jön ide a jáde tojás?

A jáde tojást sokan félreértik. Van, aki misztikus tárgyat lát benne, van, aki intimtorna-eszközt, van, aki gyors megoldást, van, aki valami egzotikus, erotikus, szexuális női technikát.

Én nem így tekintek rá.

A jáde tojás számomra nem elsősorban technika. És nem is teljesítményeszköz. Nem azért fontos, mert mit lehet vele „elérni”, hanem azért, mert hogyan lehet vele kapcsolódni.

Traumaérzékeny, testalapú megközelítésben a jáde tojás egy finom kapu lehet ahhoz, hogy nőként újra figyelni kezdj a női központodra, a medencédre, az alhasadra, az érzéseidre, a tested jelzéseire. Arra, amit addig vagy elkerültél, vagy csak akkor vettél észre, amikor már fájt.

Nem sietve.
Nem erőből.
Nem ítélkezve, hanem lassan, a saját tempóban.

És ez nagyon más, mint amikor valaki rögtön gyakorlatokat, teljesítményt vagy eredményt akar.

A lelassítás nem visszalépés

Oh, ezt annyiszor hallom, hogy milyen irreális!!!! félelmek tudnak bekapcsolni a lelassulás és a megállás kapcsán. Hidd el bennem is megfordultak korábban!

Miért is?

Mert sok nő fél a lassulástól. Mert azt hiszi, ha nem csinál eleget, akkor nem fog történni semmi. Ha nem halad gyorsan, akkor lemarad. Ha nem „dolgozik magán” elég keményen, akkor nem jut közelebb a változáshoz.

Pedig van, hogy épp a lassulás a fordulópont.

Amikor végre nem nyomjuk túl.
Nem akarjuk áttörni.
Nem akarjuk azonnal megoldani, hanem adunk időt a testnek, hogy megszólaljon.

A lelassítás nem lustaság.
Nem passzivitás.
Nem halogatás, hanem sokszor az első valódi tiszteletadás a test felé.

Nem minden nőnek ugyanaz kell

Ez talán az egyik legfontosabb mondat.

Nem minden nőnek ugyanaz a következő lépés.
Nem minden nőnek most kell a mélyebb munka.
Nem minden nőnek most kell a technika.
És nem minden nőnek most kell az erősítés.

Van, akinek először pihenés kell.
Van, akinek biztonság.
Van, akinek sírás.
Van, akinek finomabb, gyengédebb testkapcsolat.
Van, akinek annak felismerése, hogy a teste nem elromlott, hanem túl sokáig volt magára hagyva, elhanyagolva. (Valljuk be őszintén, hányszor terveztük el, hogyan fogunk pihenni, feltöltődni, kényeztetésben részesülni akár csak egy fürdő, egy masszázs, egy szépségszalon program kapcsán, és le kellett mondani az időpontot, már olyan fáradtak voltunk, hogy alig vártuk, hogy az ágyba zuhanhassunk. Szerintem a két kezünk ujjai nem elegendőek megszámolni ezeket az alkalmakat…)

És az én tapasztalatom alapján valójában innen tud elkezdődni egy mélyebb női gyógyulási út. Ez egy nagyon fontos kulcs, mérföldkő hozzá.

Merj más kérdést feltenni

Talán most nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit kellene még jobban csinálnod.

Hanem az, hogy:

– mit jelez a tested?
– hol védekezik még?
– hol kér több figyelmet?
– hol lenne szüksége gyengédségre, nem nyomásra?
– hol próbál valami mélyebb igazság megszólalni benned?

Mert lehet, hogy nem több erő kell, hanem másfajta kapcsolódás, figyelem.

És lehet, hogy a változás nem ott kezdődik, amikor végre jobban kontrollálod a testedet, hanem ott, amikor először igazán meghallod.

Ha szeretnél mélyebben ránézni erre

Ha magadra ismertél, és szeretnéd jobban megérteni, hogy a saját tested esetében mi lehet a valódi következő lépés, szeretettel várlak egy 20 perces jáde tojás konzultációra.