Valentin-nap környékén mintha mindenhonnan ugyanaz az üzenet érkezne: szerelem, boldogság, összetartozás.
És közben sokan pontosan ilyenkor érzik a legnagyobb feszültséget, hiányt vagy zavart.
Nem azért, mert „nem jól szeretnek”, hanem mert a szerelemről alkotott képek gyakran nem hagynak teret a valóságnak.
A szerelem nem mindig könnyű.
Nem mindig rózsaszín.
És nem mindig úgy néz ki, ahogyan kívülről elvárnánk.
Sokan hordozunk magunkban régi kapcsolati sebeket, kimondatlan csalódásokat, meg nem élt vágyakat vagy éppen túléléssé vált kapcsolódási mintákat.
Ezek ott vannak bennünk akkor is, amikor a „love is in the air” (érezhetően szerelem van a levegőben).
És ilyenkor a kérdés nem az, hogy van-e párunk.
Hanem az, hogy hogyan vagyunk jelen a kapcsolódásban – önmagunkkal és a másikkal.
A szerelem lehet illúzió is, ha elvárásokra épül.
És lehet gyógyító erő, ha van benne őszinteség, felelősség és önazonosság.
Ez az időszak jó lehetőség arra, hogy ne kifelé nézzünk, hanem befelé kérdezzünk rá:
– Hol adtam fel magam a szeretetért?
– Hol várok a másiktól olyat, amit magamnak nem adok meg?
– Milyen lenne a kapcsolódás, ha nem félelemből, hanem belső biztonságból születne?
Ezek nem könnyű kérdések.
De felszabadítóak.
A Love Is In The Air mesterkurzus pontosan ebben támogat: nem idealizálni a szerelmet, hanem tisztábban ránézni arra, hogyan működünk benne – és hogyan lehet ebből valódi, élő kapcsolódás.
Ha érzed, hogy ez most megszólít, itt találsz róla bővebb információt:
Nem ígérek gyors válaszokat.
De teret igen – az őszinteségre, a felismerésekre, és arra, hogy közelebb kerülj önmagadhoz a kapcsolataidon keresztül.
Ha szeretnél értesítést az új írásokról, itt tudsz feliratkozni.