Játszmák, drámák és láthatatlan hatalmi harcok – amikor már nem a szív kapcsolódik, hanem a sérülés irányít
Van az a pont egy kapcsolatban, ahol már nem két felnőtt beszél egymással.
Nem a szív szól. Nem a szeretet kapcsolódik.
Hanem a régi seb veszi át az irányítást, és onnantól a kapcsolat elkezd egy teljesen más színházban játszódni:
A játszmák színházában.
Mi az a játszma?
Játszma az, amikor:
-
nem azt mondom, amit valójában érzek,
-
nem azt kérem, amire valójában szükségem lenne,
-
nem azt mutatom, ami bennem igaz,hanem:
-
védekezem,
-
manipulálok,
-
elrejtem magam,
-
áttolom a felelősséget,
-
vagy „beviszem” a másikat egy érzelmi pályára.
Nem azért, mert rosszak vagyunk.Nem azért, mert bántani akarjuk a másikat.Hanem azért, mert valaha megtanultuk: így lehet túlélni.
A játszma valaha védelem volt.Ma azonban sok kapcsolat egyik legnagyobb romboló ereje.
A drámakör – amikor ugyanazt a történetet játsszuk újra és újra
Sok kapcsolatban ugyanazt a forgatókönyvet látjuk:
👉 valaki elindítja👉 a másik reagál👉 aztán szerepek cserélődnek👉 majd újra… újra… újra…
És a végén:
-
mindenki sérült,
-
mindenki kimerült,
-
mindenki bezárt,
-
de senki nem gyógyult.
Ez az ördögi kör nem véletlen.Ez is egy tanult rendszer.
A játszmák mögött mindig fájdalom van
Soha, de soha nem a játszma a valódi „történet”.Az csak egy fedés.Egy páncél.Egy védekezés.
Alatta ott van:
-
a félelem, hogy nem vagyok fontos
-
a fájdalom, hogy nem vesznek észre
-
a szégyen, hogy „nem vagyok elég”
-
a mély bizonytalanság: „ha megmutatom magam, elveszítenek”
-
a vágy: „kérlek, szeress jól”
És mivel nem mertük megtanulni, hogyan kérjünk tisztán,inkább taktikázunk… harcolunk… visszahúzódunk… zsarolunk érzelmileg… elnémulunk… túlreagálunk…Csak éppen közben egyre távolabb kerülünk attól, amire valójában vágyunk:
valódi, élő, biztonságos kapcsolódástól.
Miért olyan nehéz kiszállni?
Mert a játszmáknak „energiájuk” van.Ismerősek.Otthonosak.Még akkor is, ha fájnak.
A rendszerünk, az idegrendszerünk, a pszichénk azt keresi, ami ismerős – nem feltétlen azt, ami jó.
Ezért megyünk vissza ugyanabba a vitába.Ezért mondjuk ugyanazokat a mondatokat.Ezért lépünk bele újra ugyanabba a sebbe.
Nem gyengeség.Nem butaság.Ez kötődés a traumához.És ezt csak tudatossággal lehet felülírni.
A játszmák valójában hatalmi harcok
Lehet, hogy szeretetről beszélünk.Lehet, hogy harmóniáról álmodunk.De amikor a játszmázó részünk veszi át az irányítást, a kapcsolat mélyén nem szeretet történik, hanem:
-
ki irányít?
-
ki dominál?
-
ki fontosabb?
-
kié az „igazság”?
-
kié a kontroll?
És ilyenkor eltűnik:
-
az egyenrangúság
-
a tisztelet
-
a jelenlét
-
az intimitás
-
a biztonság
Csak két sérült rész áll egymással szemben.
A gyógyulás első lépése: őszinteség önmagunkkal
Nem a másikat kell „leállítani”.Nem a másikat kell megjavítani.Nem a másikat kell fegyelmezni.
Az első lépés mindig az, hogy fel merjük tenni magunknak a kérdést:
„Most a szívem beszél… vagy egy sérült részem játszik?”„Valójában mit érzek?”„Valójában mire vágyom?”„Valójában mitől félek?”
Ez már nem játszma.Ez felnőtt kapcsolódás kezdete.
A játszmák nem az igazságot mutatják meg – hanem a sebet
És ez jó hír.Mert amit látunk, arra már ránézhetünk.Ami tudatosodik, az változhat.Ami fénybe kerül, az gyógyulhat.
A játszmák azért törnek elő, mert valami bennünk gyógyulni akar.Mert a lélek nem bírja tovább az elfojtást.Mert az igazság utat keres.
És ha van bennünk bátorság szembenézni,akkor ezek a játszmák nem tönkretesznek…hanem felébresztenek.
Folytatjuk…
A következő részben arról fogok beszélni:
-
hogyan védenek bennünket a páncéljaink?
-
miért fagyunk le, zárunk be vagy tűnünk el a kapcsolatban?
-
mi az érzelmi páncél, és miért egyszerre áldás és teher?
-
és hogyan lehet lassan elkezdeni letenni?
És ahogy ígértem, egyre közelebb vagyunk ahhoz a ponthoz, ahol konkrétan arról lesz szó:👉 hogyan lehet ezzel dolgozni?👉 mit tehetek én?👉 hogyan tud ebből gyógyulás, felszabadulás és valódi kapcsolati minőség születni?
Ha érzed, hogy ezek a sorok megérintenek, ha felismered benne önmagadat, a kapcsolataidat, a múltadat vagy a jelenedet…akkor maradj velem tovább.
Mert minden felismerés egy lépés a szabadság felé.És minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy végre ne játszmákból, hanem valódi szeretetből kapcsolódj.