Sokszor elfelejtjük, hogy a testünk nem „csak valami, amiben élünk”, hanem egy folyamatosan kommunikáló, érző, reakciókra válaszoló belső tér.
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk ezt a finom jelrendszert — mert túl gyorsan élünk, elvonja a figyelmünket a külvilág, vagy mert nem tanultuk meg meghallani, amit a testünk mondani akar.

A Nő Vagyok Magazinban megjelent írásomban arról írok, miért hagyjuk figyelmen kívül a testünk jelzéseit, milyen belső minták és társadalmi hatások állnak mögötte — és hogyan tanulhatjuk meg újra meghallani, amit a testünk szeretne elmondani.

A teljes cikk itt olvasható:

Amikor nem elnyomjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk a testünk jelzéseit, hanem meghalljuk őket szeretettel és jelenléttel, újra kapcsolódhatunk a testünk bölcsességéhez — és megtanulhatjuk, hogy a test nem ellenség, hanem vezető és barát, aki mindig velünk van, és segít eligazodni az életünk útján.