Mi nők tökélyre fejlesztettük az alkalmazkodást. Tudjuk, mikor kell mosolyogni, mikor kell hallgatni, mikor kell elviselni. Közben belülről lassan felemésztenek az elfojtott szavak, az el nem énekelt érzések, a le nem élt indulatok. Egy nő tud szenvedni, de ki tanítja meg neki, hogyan érezzen és gyógyuljon?
A társadalmi elvárások szerint egy nő legyen empatikus, kedves, megértő. De vajon hol van a helye a dühödnek? A fájdalmadnak? A csalódásodnak? A félelmeidnek? Hol tanultad meg, hogy ezeknek van helye, hangja, formája?
Valójában nem a trauma az, ami megbetegít. Hanem az, hogy egyedül maradsz benne. Hogy nem tudod, mit kezdj a tested reakcióival, a lelked remegéseivel. Hogy azt hiszed, nem érezhetsz, mert akkor gyenge vagy.
De mi van akkor, ha az érzéseid nem lebontanak, hanem építenek? Ha a haragod nem téged rombol, hanem végre határokat állít? Ha a szomorúságod nem mélybe visz, hanem önmagad öleléséhez vezet?
Az Érzések Szabadsága program erről szól. Egy belső szabadságról, amit nem lehet kívülről megadni, csak te tudsz magadnak ajándékozni.
Egy év, tizenkét alkalom, tizenkét belső ajtó, amit kinyitunk.
Ha eljött az idő, hogy ne csak tùlélj, hanem jelen legyél az életedben, akkor tarts velünk.